Kicsind

Kicsind kisközség Szlovákiában, az Alsó-Garam mentén, Párkánytól 8 km-re. Lakóinak száma nem éri el az ezret. A község határa 1908-ban 1342 kat.hold volt.

A falu először a Kőhídgyarmat- nánai út mellett, a kistatai temetőnél volt. Innét a katonafogdosás elől szöktek ide az erdőbe, a Csurgó oldalában telepedtek meg. Először a mai templom helyén építettek új kőtemplomot.

Kicsind a Kh.18 fok 41 perc és az Ész.47 fok 51 percén található. Földje évmilliók során vált olyanná, amilyen ma. Szerkezetileg a Börzsöny hegység legutolsó kiszögelésének, a Kovácspataki-dombnak egyenesirányú meghosszabbításában fekszik. A sziklás dombhát, amely Garamkövesdnél már a felszín alá hajlik, itt már a talaj mélyén található, de a Kőalatt és a Szólátoknál a Garam medrében még a felszínre bukkan.

A vulkanikus alsó rétegekre üledékes kőzetrétegek rakódtak. Egy vízzáró , nagy kiterjedésű agyag-tábla a talaj mélyén a Garam felé lejt, ennek felső szintjén erednek a falu határában, majdnem azonos tengerszint feletti magasságon, egymástól több kilométeres távolságban a források:a kővágói forrás, a volt Szent Anna -kút, a Csurgó, amely ma az egész falu vízűhálózatát látja el vízzel, a Teremvölgyben lévő források, a Hársasvölgy forrása és a Szúnyogosban fakadó forrás.Viszonylag magasabb szintről fakadt a Hegyoldalakban lévő forrás. 

Az üledékes rétegekre a jégkorszakban a szél több tíz méter vastag löszréteget hordott. Ennek vastag- ságát a legjobban a Szurdokban lehetett látni, ahol a kocsiút bevágódása már a 25-30 m-t is elérte. Ezt a határ- részt és a teljes Kálvária -dombot a 2.világháború után épült téglagyár azóta egészen eltüntette, de megfigyel- hető még ma is a löszréteg vastagsága a Mélyút felső részén, az Ördögárkokban és a Kővágóban.

A terület alsó részén , a Garam teraszán , újabbkori hordalékos rétegeken, termékeny szántóföldek és rétek találhatók. A Garam ártéri erdei ezt a területet valamikor egészen elborították. Most a legutolsó meder- szabályozás után a nagy kanyarokat levágták, ennek következtében terjedelmes holtágok keletkeztek.Ezeket halastóként lehetett volna hasznosítani, de ezt elmulasztották, s jelenleg szemétlerakónak használja a falu.

A kora tavaszi áradások állandóan változtatták a Garam medrét. Gyermekkoromban a legutolsó áradáskor a víz egészen a nagyapám házáig -id. Szántó Ferenc, Giribesi -út- emelkedett, és elöntötte a mélyebben fekvő kertek végét.

Az alsó szakasz jellegű folyó itt rakta le a hordalékát. Szigeteket alkotott, nagy több kilométeres kanyarokat vetett, az egyik partszakaszt rombolva, a másikon építve, ide - oda kanyargott Kicsind és Kőhíd- gyarmat között.

Régi elhagyott medrében tavak láncolata kísérte, ahol a kristálytiszta vízben, a nádasok között gazdag élővilág alakult ki. A halban és vizimadárban bővelkedő folyó, a vadat, fát, gyümölcsöt , gombát, rejtekhelyet adó erdő, már évezredekkel ezelőtt ide csábította az embereket.

Már az átmeneti kőkor idején -i.e.8 000-5 500-találtak itt jó lakóhelyet. A környékünkön régészeti lelőanyagként gravetti típusú kőeszközök kerültek elő, melyekhez hasonlókat magam is gyűjtöttem a falu feletti dombon, és a temető mögötti dombháton.

A környék előnyös adottságai következtében ebben a korban elég sűrűn lakott lehetett, amit az is bizonyít, hogy Esztergommal szemben a szlovák kutatók a cseh-morvaországi, németországi, hollandiai településekhez hasonló falut tártak föl. Meglepően sok hatalmas, felmenő falú, oszlopos szerkezetű ház állott itt egymás közelében. Hosszúságuk elérte a 27 m-t is, szélességük a 6-7 m-t. Az ilyen ház igen bonyolult , fejlett technikával készült, több helyiségből állt, és egy egész nagycsaládnak vagy nemzetségnek is otthont nyújtott.

A bronzkorban viszont sűrűn lakott volt ez a terület. A határban több helyen találtam hatvani kultúrás - i.e.1 800-1 500-seprűdíszes edénytöredéket: a Kerek-dombon, a Kőalja feletti dűlőben, a Bodzvárban. Valószínű, hogy a Bodzvárban és a Kerek-dombon bronzkori földvár is állott, s ezt őrzi a két dűlőnév is.

A vaskorban-i.e.350 körül-nyugat felől a kelták érték el községünk területét. A JRD istállóinak alapozásakor előkerült fekete kelta edények , urnák , ivóbögrék bizonyítják, hogy a Rövid-földeken meg is telepedtek , temetkeztek. A mellete levő szántáson magam is gyűjtöttem kelta edénytöredéket, s újabban a szlovák régészek ásatásainál is- úgy tudom- kelta kerámiát találtak, tehát egy nagyobb kiterjedésű kelta település állt itt.

A kelta törzsek az i.e.I. század első felében súlyos csapásokat szenvedtek a dákoktól, így nem tudták már megakadályozni, hogy az időszámításunk kezdetén a germán törzsekhez tartozó kvádok le ne telepedjenek ezen a területen. A később megjelenő római hódítók már őket találták itt. Augustus császár életművéről beszámoló feliratban az olvasható, hogy a római birodalom határát a Dunáig terjesztette ki.

Több helyen találunk azonban utalást, hogy később a római légiók a Duna vonalát átlépve észak felé is előre haladtak, ahol a római és barbár -földi árucikkek cseréje lebonyolódott. Egy ilyen piachelyet -Esztergom közelében- egy 4.századi feliratról ismerünk. Ebből az időből származik a Garam neve is. A II. század közepén , Marcus Aurelius császár uralkodása idején, a germán eredetű kvád-markomann seregek legyőzték a határvédő osztagokat, betörtek Pannóniába, s a Balatonig hatoltak.

A támadást követően maga a császár vezette a megtorló hadjáratot. Hatalmas seregével bevonult a kvádok földjére, meghódolásra kényszerítette az ellenséget, s a hadifogságból sok ezer hadifoglyot szabadított ki.

A császár ekkor Bényben 140 ha-nyi terjedelmű erődítményt készíttetett. Ez Pannónia egyik római elővárának számított a kvádok ellen. Marcus Aurelius császár 173-ban maga is táborozott falai között, és a harci szünetben írta meg Elmélkedéseinek I. kötetét. Az ősi erődítmény 30 km messziségbe északra földfalként vonult. Helyenként még ma is kivehető.

Kicsind -Esztergom és Bény között -légvonalban pont a félúton fekszik. Ismerve a rómaiak védelmi rendszerét, ahol a fényjeleket továbbító őrtornyok láncolata egymástól látótávolságra volt, feltételezhető, hogy amit egy régi lexikon térképén-a Kerek-dombon- négyszög alakú várnak jelöltek, az nem más volt, mint egy kisebb római őrtorony, amilyet Hatvan mellett 1963-ban találtak Nagygomboson.

Géza fejedelem idejében Esztergom és környéke a fejedelem szállásterületéhez tartozott. Így lehetséges, hogy kisfia sírjának friss hantjait feledni indult István a Garam folyó -menti sarjadó tavaszi erdőbe, amikor utolérte a hírnök apja halálának és Koppány lázadásának hírével.

Ezért Szent István király összegyűjtötte seregét, és megtámadta Koppány vezért. A királyt a Garam folyó partján övezték fel először karddal, s itt állítottak testének őrizetére két főembert, Hontot és Pázmányt.

A lázadó vezérek legyőzése után a törzsi különállás végleg megszűnt, a törzsek és nemzetségek szétszóródtak. Emiatt találunk az ország legkülönbözőbb részén az egykori törzsneveket idéző Gyarmat, Jenő, Kér, Tarján stb.helyneveket.

Ekkor kerültek a Garam mellé Kőhídgyarmat , Kisgyarmat, s velük Bény, Páld, Kéménd, Bart lakói, akik a kabar-kazár Kürt-Gyarmat törzs leszármazottai lehetnek. Nyelvükben és viseletükben sokban különböznek a Kicsindiektől, akiket nem tartanak palócoknak, mint az előbb felsoroltakat.

A kicsindiek nánai letelepedése azt bizonyítja, hogy ők a Nána-Beszter nemesített várjobbágy nemzetséghez tartoztak, akiket a mai Párkány Kakathvárából telepítettek le I. István idején. A Kakatvár őrizte a dunai átjárót Esztergommal szemben. A várrendszer töltése messzire húzódott északra.

Valószínűleg a várjobbágyok az erődítésen kívül települtek le, a mai Nána helyén. Első ízben 1157-ben fordul elő az oklevelekben, amely évben vámját II. Géza király az esztergomi egyháznak adományozta, 1228-ban a Nána - Beszter nemzetség tagjai az itteni birtokaikat elkülönítették az esztergomi egyház földjeitől.

Lehetséges, hogy a kicsindiek ekkor költöztek Nánától kissé északabbra , s alakult meg Kis Tata falu, ahonnét később áttelepültek a mai község helyére, a Garam bal partjára.

1311-ben Trencsányi Csák Máté tisztje, Vörös Bede elfoglalta Kéméndet, Kőhídgyarmatot, az érsek többi községeivel együtt, sanyargatta az érsek itteni jobbágyait. Az érsek csak 1312-ben nyerte vissza birtokait.

A pápai tizedjegyzék szerint 1332-1337-ben már fennállott plébániája. 1347-ben Nagy Lajos király az esztergomi káptalannak adta. 1439-ben Albert király megerősítette a káptalan itteni birtokait. Az 1532.évi adóösszeírások szerint az esztergomi káptalan volt itt a birtokos. A mohácsi vész után 15 évre 1541-ben- a török kezébe került Buda, s megkezdődött a másfél százados török uralom hazánkban.

1541-ben sebtiben őrpárkányt emeltek a török ellen Kakaton, ezt azonban a török két évre rá meg is semmisítette.

Ekkor - 1543-ban települt át az esztergomi érsekség és a káptalan Nagyszombatba, és ott is maradt 1822-ig. Nána a török világban teljesen elpusztult. Az 1550-1647 évi összeírásokból hiányzik, úgyszintén az 1696 éviből is.

Kis Tata és Kicsind viszont szerepel az esztergomi szandzsák 1570 évi adóösszeírásában mint hódoltsági falu. Itt jelenik meg először Kicsind neve a történelemben. Nevét valószínűleg onnét kapta, hogy a Kis Tatán maradt 16 ház nagyobb falu, s az áttelepült 8 család a Kicsinyfalu, s ebből lett aztán rövidüléssel a Kicsind s a régi helyképző rag a -d- hozzáragasztásával a Kicsind. A -d- helyképző használata nagyon gyakori volt ebben az időben, amit sok ma is -d- re végződő községnevünk is bizonyít, pl. Páld, Kéménd, Kövesd, Libád, Ölved, Udvard stb.

A török összeírások a hódoltsági falvakról két példányban készültek. Az egyiket Isztambulba küldték, a másikat a hódoltsági területen hagyták, s ez szolgált a következő adókivetés alapjául. Ezek a példányok a háborús események következtében sokszor kerültek veszélybe, így ezeket is elküldték Isztambulba, ezért lehetséges az, hogy egyik-másik adóösszeírásunk két példányban is meg van a török levéltárakban: ugyanakkor más összeírások teljesen megsemmisültek.

Az esztergomi szandzsákból készült összeírások közül kettő maradt meg: a 22.számú a XVII.századból és a 472.számú, amelynek kora ismeretlen.

Az esztergomi szandzsák 1543-ban, Esztergom elfoglalása után szerveztetett meg. Ekkor még csak szűk területet ölelt magához, főleg a Duna jobb partján, mert a bal parton a töröknek jelentősebb vára nem volt. Amint azonban Esztergommal szemközt a középkori Kakat-puszta mellett a Dzsigerdelen parkani nevű erődjüket a magyarok kiejtése szerint Csekerdént felépítették, ebből , mint hídfőből, a Duna bal partján is állandóan tovább terjesztették fennhatóságukat.

1683-ban Párkánynál Szobieszky János lengyel király fényes győzelmet aratott a törökön. Kicsind a XVII.század második felében elpusztult. Bizonyára ekkor égett le a sövény templom, amiről a szájhagyomány is megemlékezett. Érdekes, hogy Szántó Ferenc visszaemlékezésében a falu első lakóinak neveinél négy nevet mondott, ami megfelel számszerűen az 1647.évi török összeírásban található 4 portának.

Az 1696.évi összeírás szerint Kicsind földjeit az esztergomi hajdúk bérlik, s kilencedet adnak az esztergomi káptalannak, mint földesúrnak. Az 1732.évi egyházlátogatási jegyzőkönyv-Canonica Visitao-szerint a nagyszombati Szt.István királyról nevezett papnevelő-intézet birtoka.

Ekkor már önálló plébániája volt , de Szent Móricz tiszteletére emelt temploma csak egyszerű sövényfonásból készült.

Összegyűjtötte Kicsind község szülötte: Szántó Lóránt

Kicsind

Elérhetőség

Obecný úrad Malá nad Hronom č.2
943 65 Kamenica nad Hronom
Tel.: 036/753 42 60
mail: info@malanadhronom.sk
mail: oumala@mail.viapvt.sk
web: www.malanadhronom.sk

Önkormányzat

Polgármester:
Ing.Rita Pásztorová

Képviselő testület:
Becse Tomáš - alpolgármester
Színai Tibor
Ölvediová Agáta
Tamás Aladár
Treindl Attila

Google térkép